Hogyan érdemes választani?

Hogyan érdemes választani?

Mi a helyzet azzal a kérdéssel, hogy te hogy választasz coachot, pszichológust, segítőt, orvost? Hogyan ítéljük meg mikor szakértő valaki? A külső jelekre figyelünk, vagy tanulmányozzuk a munkásságot?

Bizony nehéz helyzetben vagyunk, amikor segítő emberhez fordulunk életünk bármely szakaszában, különösen akkor, ha nincs az ismerősi, baráti körünkben (akinek a véleményére adunk is és meg merjük kérdezni) olyan ember, aki járt már ennél vagy annál a segítőnél, és így tapasztalatból tudja mennyire jól segített neki.

A szociálpszichológiában van egy jelenség, amit úgy lehet összefoglalni, hogy a szép külsejű emberekről könnyebben el tudjuk hinni azt, hogy belsőleg is sokkal több tartalmat hordoznak, mint kevésbé szép társaik. Ki ne szeretne egy villámló tekintetű, délceg, magas, jó kiállású férfi coachot magának, vagy egy szexi, nőies vonásokkal rendelkező, izgató tekintetű, hangú pszichológusnőt magának. Róla talán jobban azt szeretnénk képzelni, hogy tud nekünk segíteni, mert számunkra rendkívül rokonszenves. Ilyenkor hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni számos tényezőt a választásnál, nem keresünk róla a neten cikkeket, ajánlásokat, média szerepléseket, vagy csupán szakmai kérdésekben történt állásfoglalást, hiszen megnyert minket vonzó külsejével, megnyerő modorával. Fel sem merül bennünk (tisztelet a kivételnek), hogy esetleg átverés áldozatai is lehetünk.

Sokat olvastam Popper Péter könyveit és leírta, hogy amikor Indiában járt és egy igazi ashramban (nem a nyugatiak igényéhez szabott látszat helyen) járt és gurut, vagy tanítót keresett magának, akkor az ottani vezető “kirendelt” mellé egy szakavatott “gurut”, akkor bizony Popper Péternek saját magát kellett legyőznie, hogy meglássa vezetőjében a vezetőt. Elmondása szerint a számára biztosított guru elhízott, rendezetlen külsejű, nemtörődöm emberkének tűnt és így rögtön el is akarta utasítani, de az ashram vezetője nem tágított döntésétől. Viszolygással ugyan, de Popper elfogadta lelki vezetőjét és csak hosszas együttműködés után jött rá, hogy bizony a szeme becsapta, és számára az egyik legnagyobb feladat a kettőjük munkájában az alázat megélése és saját magáé tétele volt.

Ez a történet is mutatja, hogy amit mi elképzelünk, összerakunk magunkban és másoknak tulajdonítunk az nem feltétlenül van úgy. Ezért azt javaslom mindenkinek, hogy segítő választásakor ne csak személyes rokonszenvére gondoljon, próbálja kikapcsolni a “cukiság faktor analizálását” és figyeljen az érzéseire, melyek elfogják amellett az ember mellett, akit segítőként kíván választani. Ezekből az érzésekből pedig le tudja szűrni, hogy ez kell-e neki, vagy valami egészen más, illetve az is felsejlik előtte, hogy élete melyik részével van még feladata.

Van aki azt mondja erre, hogy de hát akkor próbálgathatom a szakembereket és csak az ikszedik után jövök rá, hogy melyik is a nekem való, akkor kidobtam egy csomó pénzt az ablakon, hiszen addig nem történt semmi. Ez nem teljesen így van, ugyanis az út, amíg kiválasztjuk a számunkra megfelelő segítőt, ugyanolyan hasznos, és ugyanolyan sokat tanulhatunk belőle, mint az alatt az út alatt, amit majd vele közösen fogunk megtenni.

Ne feledjük az út ugyanolyan fontos, mint az eredmények, bármennyire is meg vagyunk azzal szokva, hogy mindig minden helyzetre azonnali és hatékony eredményt várunk el. Gondoljunk csak bele mit érne a tánctudásunk, harművészeti-, konyhaművészeti jártasságunk, ha nulla gyakorlás, tanulás nélkül egyszerre csak mindent tudnánk. Hogy lennénk képesek becsülni azt, amink van, ha nem tettünk volna le érte valamit az asztalra? Ugye, hogy nehéz lenne emelt fővel járni és úgy érezni ez megérdemelt, jogos tudás?

Döntés

Döntés

Igazából sokat gondolkoztam rajta mit is jelent a boldogság. Az a jó, hogy ez nem egy egzaktul meghatározható folyamat. Valakinek az a boldogság, ha a szerettei körében élheti az életét, és bár soha nem utazik külföldre, nem lát világot, nem vesz részt extrém sporttevékenységekben, mégis teljesnek, boldognak tartja az életét.

Van, aki eljut a világ számos országába, 12 fajta sportot kipróbál, melyekből szimultán 3-at űz is, a munkahelyén falja a feladatokat, soha nincs egy perc megállása sem és mégsem boldog.

Vajon miért van ez így?

Nemrégiben olyan szerencsés voltam, hogy részt vehettem Pál Feri atya az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pedagóiai és Pszichológiai Kari Napok alkalmával tartott ingyenes előadásán az elégedettség vs elégedetlenség harcáról.

Feri atya azt mondja a pszichológia tudomány számos eredményével együtt, hogy az tud boldog életet élni, akinek első sorban nem külső, hanem belső motivációja van a dolgokra. Azaz egy feladat számára nem azért kihívás, mert a főnöke, szülei, tanára azt várja el tőle, hogy 101%-osan teljesítse. A boldog embernek azért kihívás a feladat, mert tudja, hogy ettől fejlődik a jelleme, tanul belőle, a saját élete lesz számára sokkal jobb.

Egy egy nagyon egyszerű nézet és ezek szerint, csak el kell döntenünk melyik utat választjuk. Azt, hogy másoktól tesszük függővé mi mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel és saját magunkkal, avagy saját magunkban találjuk meg az elégedettséget egyszerűen csak el kell döntenünk és már alakulnak is a dolgok. Többek között erről is szól Edith Eva Eger  – A döntés című nagyszerű könyve.

Igen ám, de kérdezhetjük, hogy attól megváltoznak-e a dolgaink, ha egyik nap teszem azt lefekvés előtt úgy döntünk, holnap mosolygósan ébredünk bármi történjék is és minden történésben a személyes fejlődési lehetőséget keressük? A pozitív pszichológia követői biztosan azt mondják, igen ez ilyen egyszerű és csak gyakorolni kell. Ezzel szemben a klasszikus jungiánus iskola követői lehet, hogy nem ennyire egzaktul arról beszélnek, hogy persze ez lehetséges, de csak a gyermekkori traumák és korlátozó gondolatok, hiedelmek feldolgozás után, közben.

Azt gondolom mindkét nézetben van igazság és mindenkinek saját magának kell kitalálnia melyik utat választja, de az is teljesen biztos, hogy a választott út rögös lesz és életfogytig tart, illetve nagyon nagy szerepet játszik benne a szemléletmód, amivel a világot és benne önmagunkat látjuk, elhelyezzük. Személyiségtípustól függően eltérőek lehetnek a feldolgozási idők, és sémák.

Azonban, ha el sem jutunk eddig a felfedezésig és rá sem lépünk erre az útra soha nem tudhatjuk meg, hogy igaz-e ránk, vagy sem.

Ebben is nagyon hatékony segítséget tud nyújtani a coaching, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat, képesek legyünk felismerni azokat és tegyünk is, hogy realizálódjanak.