fbpx

Fél egészség, vagy eredendő bűn

Fél egészség, vagy eredendő bűn

Tartja a híres szólás, melyet biztosan mindannyian ismertek. Gyermekként felcseperedve mindig a pozitív hozadékairól vagyunk meggyőződve, szülőként pont az ellenkezőjéről, ha a gyermekünkről van szó. Ugyan nem vagyok szülő, de sok korombeli szülő padavantól hallottam ezt a nézetet, amikor együtt nőttünk fel gyerekként érdekes módon még az ellenkezőjét hangoztatták. Nincs is ezzel semmi baj, így van ez rendjén, mint ahogy régen mindig szép és jó volt, a korábbi generációk még tudtak építkezni, teljesíteni, élni, gyereket nevelni, még mi is tűrhetően csináljuk, no de a gyermekeink és az ő gyermekeinek generációi… Az már hagy kétséget maga után, mi lesz így a világgal.

Nem is erre akartam kihozni e kis írásomat, hanem arra, hogy a lustaság tényleg hozzájárul a szervezet regenerációs képességéhez, hiszen a lusta ember pihen, aki pihen az nem erőlteti a szervezetét, aki nem erőlteti a szervezetét, az jót tesz neki. Sőt mi több a pszichológia szerint a gyermek, vagy egyénfejlődés egyes szakaszában jót tesz és természetes, ha valaki lusta. Itt most a kamaszokról van szó, nem a 60 éves örök kamaszokról. A kamaszoknak hirtelen nő keze, lába, teste, hirtelen elöntik a hormonok, meg kell határozni önmagát a világban, a nemiségét, meg kell birkóznia a hormonjai lázadásával, a lányoknak azzal, hogy megnő a mellük és elkezdnek menstruálni, ráadásul a férfiak (és nem csak a fiatalabbaké) figyelme hirtelen rájuk szegeződik. A szomszéd bácsi, aki addig azt mondta milyen aranyos kislány, hirtelen észre veszi, mint nőt. A fiúknak elkezd szőrösödni a testük mindenféle olyan tájékon, ahol azt sem gondolták volna, hogy szőr nőhet. A testük elkezd férfiasabb lenni, a hangjuk mélyül. Micsoda kiszúrás például a mutáló hangú kamaszfiúkkal egyes kultúra férfivá avatási szertartása. Pont abban kell bizonyítaniuk, amit a legjobban rejtenének a világ elől.

Szóval e változások mellett még a szüleik elvárják tőlük, hogy ugyanolyan aranyos, szófogadó és minden kérést teljesítő gyerekek legyenek, akik addig voltak, pedig a kamaszlét már önmagában is fárasztó. Vekerdy Tamás szerint ilyenkor lehetőségünkhöz képest hagyni kell a kamaszt kamasznak lenni, hagyni hogy lusta legyen és öntörvényű, no persze úgy, hogy ne nőjön  fejünkre. Ez az igazi kihívása az életnek. Nem tudom hány gyakorló szülő, aki kamasz gyereket nevel tudja ezt megtenni, még akkor is, ha kamaszként azt gondolta ő majd mindazt a türelmet megadja a gyermekének, amit neki a szülei nem tudtak megadni.

Mindezek mellett a felnőtteknek sem árt néha lustának lenni, még azoknak is, akik számára a munka az élet sója, mert munka nélkül haszontalanok vagyunk, vagy csak a munka nemesít minket emberré szlogenek között nőtt fel, illetve azt látta a szüleitől, hogy éjt nappallá téve dolgoztak érte, és nem csak értem, hanem akkor is, amikor pihenhettek volna.

Nagy kérdés, hogy meg tudjuk-e engedni magunknak azt, hogy időnként lusták legyünk, illetve ha megengedjük magunknak nem visszük-e túlzásba a lustaságot. Van, akit a személyisége hajlamosabbá tesz a lustaságra, van aki ördögtől való bűnnek tekinti a lustaságot. A vallások, kormányok, iskola azt tanítja nekünk a lustaság nagy bűn, embertársaink elleni vétek, de igaz ez? Ti mit gondoltok? Lustaság fél egészség, vagy a lustaság az eredendő bűn?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük