Kategóriák
Önismeret

Miért olyan nehéz hálásnak lenni

A hála fogalma

Az értelmező kéziszótár elsődlegesen a következőt írja a háláról: Köszönetből és lekötelezettségből összetevődő érzés, amely valaki iránt eltölt valakit valamely jó cselekedetéért, szívességéért, szolgálatáért.

Ugye mennyiszer találkozunk manapság e kis szócskával? Találkozunk, értjük is mit jelent, de tudunk-e igazán hálásak lenni? Ti miért vagytok igazán hálásak az életetekben? Amikor hálát adtok, az csak felsorolás szerű listája azoknak a dolgoknak érzéseknek, ami csoda körülvesz minket, bennünk él? Vagy tényleg át tudjátok adni magatokat a hála érzésének, mikor kimondjátok, hálás vagyok az életemért, a táplálékért, az egészségért? Avagy inkább úgy érzitek, hogy amiért hálát adtok, az természetes, hogy jelen van az életetekben?

Hálaadás ünnepe

Mit gondoltok az amerikai hálaadás ünnepéről? Az Észak-amerikai kontinensen minden év novemberjének negyedik csütörtökjén (az USA-ban), illetve október második hétfőjén (Kanadában) tartják. Van sok értelmezése, hogy miként alakult ki az ünnep, de a legkézenfekvőbb, hogy a betakarítás után mondanak hálát az Istennek a termésért. Vajon Európában, azon belül is Magyarországon miért nem terjedt el ez az ünnep? Azért, mert elég ünnepünk van? Vagy nem majmoljuk az amerikaiakat? Kis túlzással kérdezhetném, hogy a sok hülyeséget el tudjuk majmolni az amerikaiaktól, de a hálaadást nem? Vagy az csak egy marketing fogás?

Az is érdekes, hogy akárhányszor amerikai filmet látok, és megjelenik benne a család, egy vacsora családi körben, vagy egy ünnepi alkalommal, előkerül a hálaadás imája is. Magyar filmekben ezt alig látni, vagy más európai mainstreem alkotásokban. Azért ez is elgondolkoztató.

A hálapénz tényleg hálapénz?

Aztán ott van egy nagyon gyakran használt kifejezésünk, a hálapénz, melynek semmi közel a hálához. A feltételezetten megérdemelt jussról szól, de akik adják legtöbbször nem szoktak annyira hálásak lenni, sajnos azok sem, akik kapják, mert ez egy intézményesített kötelező momentum. Ami pedig intézményesített, és kötelező, azt kevéssé lehet szeretni, átélni, mint ami önmagunktól, saját indíttatásunkból jön.

Az elvárások fogságában

Életünk folyamán, már egészen a kezdetektől sokszor elvárják tőlünk, hogy hálásak legyünk, és ki is mutassuk azt. De (kérdezem én), a hála arra való, hogy kimutassuk? Mindenképpen külső jegyének kell lennie? Vagy ha igazán hálásak vagyunk, akkor az meg is látszik rajtunk? Lehet hálát, vagy szeretetet kierőszakolni? Sajnos úgy vagyunk összerakva, hogy sokszor elvárjuk a hálát, holott mi magunk nem érzünk hálát azért, amit teszünk. Ha a “büdös kölyök” nem hálás, mert érte áldoztam az életem, az lehet, hogy abból fakad, hogy én nem hálából, szívből gürcöltem érte, hanem kötelességből, mert az elvárt? Hogy várhatnám el mástól azt a gesztust, amit én nem adok meg neki? Még ha az a saját gyerekem is, akit nevelni vagyok hívatott. Hogy tanulja meg a kölcsönösség fogalmát?

Felbukkan Isten is

Hányszor mondjuk, hogy hála Istennek, ez meg az történt, vagy nem történt, de tényleg hálásak vagyunk érte? Vagy ez csak egy szófordulat, mellyel bizonyítjuk önmagunkat? Vajon tényleg ott van az Isten?

Filmes popkultúra

Ha a filmeket vesszük sorra, a háláról szóló szerintem egyik legszebb film az 1946-os készítésű, Az élet csodaszép című film, melynek főhőse egész életében egy kisvárosban él, és mindig másoknak segítve éli az életét és besokall, amikor is Isten egy angyala (amolyan harmadrangú, még nem főangyal) megjelenik neki és megmutatja milyen lehetett volna az élete, ha elhagyja a kisvárost, ahogy eredetileg tervezte. Rájön, hogy az az élet semmilyen élet, mert a szerettei nincsenek vele és hálásan ébred „lidérces” álmából, mikor visszatérhet igazi életébe. Ott az igazi hála megtestesülését lehet látni.

Bevallom őszintén

Bevallom őszintén én sokszor nem tudok mit kezdeni a hála érzésével. Amikor hálát adok esténként, vagy reggelenként (akár önmagában, akár ima részeként),elkezdem sorolni a dolgokat, személyeket, történéseket, érzéseket, melyekért hálás vagyok. Ha fognám magam, és összeszedném miért lehetek hálás, biztosan több oldalnyi lenne a lista. Sokszor sajnos azon veszem észre magam, hogy igazából csak sorolom a dolgokat, érzéseket, személyeket, mint egy mantrát. A belső áhítatot, hálát nem mindig tudom átérezni. Főleg amikor nem vagyok olyan nagyon jó passzban, vagy éppen a jól eltervezett dolgaim nem a terv szerint alakulnak. Pedig ezért is hálásnak kell lennem, mivel Isten nem engedi, hogy elbízzam magam és azt mondjam én vagyok a magam életének a teremtője. Mégis nagyon nehéz feladat ez. Ilyenkor inkább mérges, dühös vagyok, és azon gondolkozom, vajon van-e valaki, aki hálát tud érezni a rosszért is, nem csak a jóért.

A hála a 22-es csapdája?

A hála, mint 22-es csapdája van velünk, ha hálásak vagyunk, attól jobb lesz az életünk, de ha jobb lesz az életünk, akkor tudunk hálásak lenni.

Kategóriák
Motiváció Önismeret

Mi segíthet túlélni a covid, téli bezárkózós időszak negatív hatásait, ha egyébként is lehangoltságra vagy hajlamos

Miért is született e cikk?

Itt a téli zimankósabb, bezárkózósabb időszak, ráadásul éppen aktuálisan még a pandémia okán bevezetett szigorításokkal nehezített időszak ez. Se szeri se száma a pszichológusok, coachok tollából származó hogyan éld túl, hogyan tedd szebbé a napod, mivel varázsolj fényt az életednek típusú cikkekkel a világhálón. Gondoltam én is összegyűjtök pár megfontolni valót, mégpedig azoknak a szemével, akik egyébként sem a világ legpozitívabb emberei, akik hajlamosak a lehangoltságra.

Önmagad állapotának elfogadása

Első és legfontosabb tétel, amit el kell fogadni, hogy lehangoltságra, ne adj Isten, depresszióra vagy hajlamos. Hiába írják az ezotéria nagy szakértői, hogy ez átprogramozható, kiirtható a szervezetedből, legelőször is ismerd fel, és fogadd el, hogy te ilyen vagy, ez az alapbeállítottságod. Ettől még nem vagy se több, se kevesebb, mint mások, csak más. Miután elfogadtad az állapotodat, többféle dologgal lehet enyhíteni, jobbá tenni az életed.

Alvás

Ami kulcsfontosságú, hogy aludj eleget. A te igényszintednek megfelelően igyekezz mindig kipihenni magad, az alvásra elég időt fordítani. Nem biztos, hogy az az esti plusz két sorozatrész, vagy film, netán közösségi média böngészés megéri, hogy másnap kialvatlanul, nyűgösen, hisztisen/morgósan kelj ki az ágyból és még a napot is elátkozd, amikor felbukkant a horizonton. Ha megvan a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a dolgokat sokkal inkább reálisan tudod kezelni. Nem leszel hajlamos negatív, vagy pozitív túlzásokba esni. Ami szintén fontos, hogy nem csak a mennyiség, hanem a minőség is nagyon fontos. Fontos, hogy zavartalanul tudj pihenni éjszaka, kényelmes legyen a fekhelyed, próbálj mindent kizárni, amikor lefekszel, mielőtt elalszol.

A külső stressz hatások kizárása

Igen ám, de hogyan zárd ki a külső dolgokat, a nap stresszét, az előtted álló feladatokat, nyomasztó dolgokat? Amikor eláraszt az érzés, ami nyugtalanná, stresszessé tesz, gondolj valami olyanra, amihez szép emlékek fűznek, boldog pillanatokra, hogyan szeretnéd, hogy a jövőd jól alakuljon. Ezt addig kell erőltetni, amíg ezen pozitív gondolatok, érzések átveszik a negatívak helyét. Innetől már sokkal nyugodtabban el fogsz tudni aludni. Persze az lehet, hogy éjszaka felriadsz lidérces álmodból, mert éppen a téged leginkább foglalkoztató problémát keretezte át az agyad lidérces álommá. Ez ellen hasznos lehet lefekvés előtt olyasmit olvasni, ami pozitív fantáziával látja el az agyadat, ahol izgalmas, romantikus, vidám, érdekes kalandokat élhetsz át a könyv főhősével együtt.

Hála adás

Miután felébredtél, és mielőtt álomba merülsz, érdemes hálát adni azokért a dolgokért, személyekért, történésekért, melyek pozitívan befolyásolták/befolyásolják sorsod alakulását. Ha épp negatív spirálban vagy igen nehéz hálát adni, és hálásnak lenni, de gondold csak el mennyi minden van, ami miatt hálásak lehetünk.

Miért is lehetsz hálás?

Hálásak lehetünk például azért, hogy egészségesek vagyunk, hogy tiszta vizet ihatunk, hogy mindennap van étel a tányérunkon, hogy van fedél a fejünk felett, hogy tudunk télen fűteni, hogy tudjuk fizetni a számlákat, ezért van elektromosság, fűtés, gáz, internet, stb. az otthonunkban és azzal, hogy fizetjük a számlákat másoknak tudunk megélhetést biztosítani. Hálásak lehetünk azért, mert szerető családban nőttünk fel, vagy épp mert szerető családunk van, akik mindamellett kitartanak mellettünk, hogy nem mi vagyunk a legpozitívabb emberek a Földön. Hálásak lehetünk, hogy feleségünk, férjünk betartja a házassági esküje azon részét, hogy mellettünk van jóban, rosszban. Hálásak lehetünk azért, hogy annyit utazhattunk, annyi barátunk volt, annyi minden szép, jó, érdekes, vidám, vagy belső határokat feszegető kalandban lehetett eddig részünk. Hálásak lehetünk a barátainkért, a rokonainkért, az ismerőseinkért, a munkánkért. Hálásak lehetünk a lakásfelújításért, az autónkért, azért, hogy hitelmentesen éljük az életünket, vagy épp tudjuk fizetni a hiteleinket, ezzel sok más ember életét is pozitívan befolyásolva. Hálásak lehetünk, hogy egyedül is megálljuk a helyünk, hogy nem adjuk fel a reményt, és bár vágyunk egy társra, családra, nem keseredünk el, amiért még nem jött el az ideje. Vagy épp azért lehetünk hálásak, hogy bár vágyunk egy kis egyedüllétre, énidőre, és kevés jut belőle, ám cserébe egy nagyon szép családunk van. Vagy épp csak van, aki azt mondja: jó reggelt, mikor kinyitjuk a szemünket. Hálásak lehetünk a szüleinknek, amiért felneveltek minket, és erejük, tudásuk teljében biztosítottak számunkra mindent, hogy azok a felnőttek lehetünk, akik ma vagyunk. Hálásak lehetünk azért, hogy a covid időszakban nem vagyunk betegek, és a családtagjaink sem. Hálásak lehetünk Istennek, vagy a sorsnak, vagy a természetfeletti erőnek, hogy úgy alakítja a sorsunkat, ahogy alakítja. Ezt a hálát akár imába is foglalhatjuk, akár csak elmondjuk és igyekszünk át is élni azt.

Rendszeresség

Ha már elkezdődött a nap és otthon vagy home office-ban, netán épp munka keresésében, akkor igyekezz rendszerben élni a napjaidat, ne hagyd azokat szétfolyni. Úgy vagyunk szocializálva, kitalálva, hogy valamilyen rendszer szerint folyjon a napunk. Ha ezt mégsem sikerül megtenni, akkor apró lépésekkel visszatérni egy rendszerhez. Teszem azt, kezd a napodat felfrissüléssel, szépítkezéssel, borotválkozással, még akkor is, ha úgyis egyedül vagy otthon, ha úgysem lát senki, “csak” a családtagjaid. Reggelizz meg, úgy, ahogy azt érzed, hogy számodra jó. A reggeliket próbáld ugyanarra az időpontra beállítani. Kezdj neki a napnak, munkának, munka keresésnek, aktív teendőknek, ugyanabban az időben. Ha nagyon nem megy semmi, akkor is próbálj meg olyasmit keresni amiben egy kis örömedet leleled. Ha nagyon-nagyon nem megy, és van rá lehetőséged, ajándékozhatsz magadnak egy pihenő napot, amikor nem csinálsz semmit, amikor hagyod, hogy a negatív érzések felszínre kerülnek, és nem fojtod el azokat rögtön. Heti egy nap “lusta” nap mindenkinek jár, pláne, ha meg is tudja oldani ennek kivitelezését.

Vidámság

Ami nagyon sokat adhat napjaidhoz az a vidámság, a nevetés. Fontos, hogy az alváson kívül napi rendszerességgel nevess is. Kiváló fiziológiai hatásai vannak, ha csak mást ne mondjak, endorfint szabadít fel. Olvass vicceket, nézz vicces videókat, vígjátékot, nevess a gyerekeiddel, a családoddal, teremts vicces helyzeteket és neves rajta. Vagy ad abszurdum, nevess magadon, amikor túl komolyan veszed magad. Hidd el megéri, jobbá teszi a napodat, az életedet.

Étkezések

Ebédre, vacsorára is olyasmiket egyél, amit azt érzel a szervezetednek jó. Hogy hogy tudod ezt érezni? Ha minden étkezés után émelyegsz, teltségérzeted van, ideges, feszült vagy, akkor valószínűleg nem a számodra megfelelő ételekkel táplálod magad. Ekkor érdemes lehet megvizsgálni, ha ezt elhagyom, ha ehelyett ezt meg azt eszem, akkor az hoz-e eredményt. Ha minden rendben, akkor valószínűleg minőségi ételeket eszel.

Passzivitás

Ha csak tudod, próbálj meg nem beszippantódni a sorozatok világába, egész nap a kanapén heverni és filmet, sorozatot nézni, henyélni, mert ebből nagyon nehéz a visszatérés, függőség tud kialakulni.

Dicsérd meg magad

Minden nap találj valamit, amit jól csináltál, amiért büszke vagy magadra és jutalmazd is meg magad valamiképpen. Ez lehet egy dicséret, egy mosoly, egy vállveregetés, plusz harminc perc a szabadban… Ami számodra örömet okoz.

Fizikai aktivitás

Igyekezz minden nap valamilyen fizikai aktivitást is végezni. Testmozgás, barkácsolás, villanykörte csere, és ha lehet a szabadban, valamilyen természetközeli helyen, ahol fák, fű, vizek vannak. Ezt akár Budapesten, akár vidéken élsz meg tudod találni a környezetedben.

Legyél turista a saját házad táján

Megpróbálhatod azt, hogy a közvetlen környezetedet, ahol élsz a turista szemével járod végig, és rácsodálkozol az ottani kultúrára, természeti értékekre, építészetre… Én például olyan szerencsés vagyok, hogy Budapest egyik (ha nem a legszebb helyén élhetek), ami egy kisváros hangulatával vetekszik. Rendszeresen szoktam sétákat tenni, amit akár helytörténeti sétáknak is nevezhetnék. Ezeken szinte minden egyes alkalommal felbukkan valami, amire rácsodálkozom, és hálát adok Istennek, hogy itt élhetek.

Társas kapcsolatok

Ne hanyagold el a társas kapcsolataidat. Ha muszáj, erőltesd meg magad, de beszélj a barátaiddal, családoddal, rokonaiddal, legalább heti rendszerességgel. Ha más módja nincs, hát Zoomon, vagy Skype-on, ha tudsz, igyekezz találkozni velük. Ezt elhanyagolva ugyanis az ember magányosnak, elszigeteltnek, a világtól távol álló szigetnek kezdi érezni magát. Ilyenkor jöhetnek a negatív gondolatok. Ilyenkor jöhet, az én nem vagyok elég jó. Az engem már le sem szar senki érzése. Ez nem jó, mert negatív gondolati, majd tettekben megmutatkozó spirált indíthat el. Ugye ezt te sem szeretnéd?

Semmi sem tart örökké

Amikor nagyon magad alatt vagy, igyekezz arra gondolni, hogy semmi sem tart örökké. Sem a lehangoltságod, sem a covid időszak. Hajlamos lehetsz arra, hogy azt hidd a világ már csak ilyen, a dolgok úgysem változnak, nem fordulnak jóra. Ilyenkor egy percig állj meg, és gondold át alaposan, logikusan, hogy mi az, ami a születésed óta ugyanaz maradt, semmit sem változott, bebetonozódott. Ha sikerült ilyet találnod, írd le nekem, hadd tudjam én is.

Hidd el, hogy túlélő vagy

Amikor a legsötétebb fellegek rádborulnak, és azt érzed te semmire nem vagy jó, nem vagy életre való, akkor tudatosítsd magadban, hogy túlélő vagy. Mindezen gondolataid ellenére még mindig itt vagy, éled az életed, és a természet, Isten nem sújtott le rád, mondván, nem te vagy a legerősebb láncszem, köszönöm a játékot. Én például amikor mindennek a súlya rámborul, igyekszem arra gondolni, hogy születésemkor nagymamám elsírta magát láttomon, hogy sosem lesz belőlem ember. Éppen talán akkora voltam, mint egy kétkilós kenyér. Akik ismernek, tudják, hogy alaposan rácáfoltam erre, és fizikai adottságaimmal kimagaslok a tömegből.

Hidd el, hogy értékes ember vagy

A mai társadalmunk úgy épül fel, hogy jobbjára csak az lehet értékes ember, aki alkot, teremt, fáradozik, állandóan sürög-forog, nyüzsög, bizonyítja önnön fontosságát, látványosan tesz a dolgokért. Ezzel szembe meg a keresztyén megközelítés, miszerint Isten szemében értékes ember vagy, már akkor, amikor megfogantál, pedig akkor még semmit sem tehettél, csak szemlélője, csatolt résztvevője voltál a világnak. Akkor is értékes ember vagy, ha ne adj Isten egy napig semmit sem csinálsz, és nem hangsúlyozod értékességedet. Micsoda mélységek és magasságok vannak a két szemléletben. Még ha nem is hiszel Istenben, a teremtőben, akkor is tudatosíthatod, hogy önmagadban, attól, hogy létezel, értékes ember vagy.

Csak te tehetsz magadért

Ezen kívül még számos módja van annak, hogy észrevedd az életedben a csodákat, a szépséget, de ehhez neked kell akarnod meglátni ezeket.

Külső segítség

Végső esetben, ha egyedül nem megy, ne félj segítséget kérni baráttól, családtagtól, segítő szakembertől. A szándéknak és a lépésnek a tiednek kell lennie, más ezt rád erőszakolni nem tudja.

Kategóriák
Önismeret Összevetés Párkapcsolat

Online társkeresés és munkakeresés hasonlóságai

Bevezető

Ebben a bejegyzésben górcső alá veszem az online társkeresés és munkakeresés sajátosságait a hasonlóságokra koncentrálva. Mindemellett nem hagyom figyelmen kívül a különbözőségeket sem.

Az első lépések

Online párkeresés

Ha online keresel társat és már regisztráltál egy társkeresőbe, akkor kitöltöd az adatlapodat és igyekszel a legjobb dolgokat leírni magadról, bejelölni azokat az ikszeket, melyre úgy gondolod vevő lehet az általad keresett. Ezután elkezded böngészni a jelöltek adatlapját. Ha az ott levő fotó alapján valaki szimpatikus, beleolvasol, ha nem, görgeted tovább. Ennek egyszerűsített formája a Tinder, ahol a kép alapján rögtön görgetsz. Itt a szöveget az esetek 1%-ban olvasod el.

online munkakeresés

Ha online keresel állást, és beregisztráltál egy állásportálra, akkor feltöltöd magadról a legelőnyösebb fotódat, fotóidat, kitöltöd a profilod minden egyes részletét. Ezt igyekszel úgy kitölteni, hogy egy egyetemes képet adjon rólad, a tudásodról, tapasztalataidról, és vonzó legyen bárki számára, aki megnézi az adatlapodat. Miután ez megvan, beállítod a preferenciáidat a vágyott állással kapcsolatban. Minél céltudatosabb vagy, és csak egy területre fókuszálsz, annál részletesebben. Minél inkább csak az a lényeg, hogy elhelyezkedj, és el tudd tartani magad, a családod, annál kevésbé részletesen. Ez azért fontos, hogy nehogy kiessen egy olyan lehetőség a hálódból, ami esetleg érdekes lehet számodra. Mert ugye sosem lehet tudni.

A keresés

Ha minden preferenciát beállítottál arról milyen társat keresel, akkor kezdődik el a keresés. Azonkívül, hogy neked valaki megfelel, megnézed azt is, neki mennyire felelsz meg. Ha már 50%-ban stimmel az ő részéről és legalább 50%-ban (ez az arány lehet magasabb is az online térben eltöltött idő rövidségével egyetemben, vagy akár a nekem csak ő kell, ha ő nincs inkább egyedül maradok mondatok függvényében). Mivel azonban hajlamosabbak vagyunk saját magunkkal megbocsájtóbbak lenni, így a másik megfelelési arányát minél magasabbra is tehetjük, a másiknak megfelelést minél alacsonyabbra. Társkeresője válogatja.

Ha ezzel is megvagy, akkor elkezdődik a keresés. Kiválasztod azokat a munkákat, amiket szívesen végeznél, és azt látod, hogy a munka preferenciái szerint te is megfelelő vagy a melóra, legalább 50%-ban. A bátrabbak ezt a határt akár már 10-20%-nál meghúzzák, hiszen az új pozíció új tanulási lehetőséget jelent, és amúgy is gyorsan tanulnak, szeretnek új ismereteket elsajátítani.

A kiválasztás

Miután kiválasztottad a jelöltjeidet (jó eséllyel be lehet jelölni kedvencnek, és nem kell azonnal felvenni a kapcsolatot vele), tüzetesen tanulmányozod azt a 10-20 adatlapod (adott esetben csak 1-2-t), akire kíváncsi vagy, és úgy érzed a külsője alapján, hogy megfelelő lenne számodra. Egyesével, átgondolva, mit is szerethetne legjobban benned a másik, megírod a „motivációs” leveledet, amivel jó esetben felkelted a figyelmét. Sajnos itt nem elég a tetszel nekem, szeretnélek megismerni frázis, mert azt a jelöltek 90%-a azonnal kukába dobja. Mégpedig azért, mert akkor ugyanolyan tucat vagy, mint a többiek, semmiben sem különbözöl. Szóval, amikor személyre szabtad a „motivációs” leveledet a másik számára elküldöd és vársz. Az esetek többségében az elküldés után 1-2 órával, vagy maximum 1 nappal a küldés után, ha kapsz valamilyen pozitív visszajelzést, akkor elindultál a versenyben. Ellenben a munkakereséssel itt akár 5-10 ilyen levélbe is beletelhet, mire bizonyítod alkalmasságodat arra, hogy a következő szintre léphettek. Ez jelesint lehet egy online randi, vagy egy telefonhívás, vagy akár egy személyes találkozó is. Ha ezeken jól „teljesítesz” jöhetnek a következő körök.

Miután kiválasztottad azt a 10-20 pozíciót, amire jelentkeznél, elkezdődik a pozíciók leírásának tüzetesebb átvizsgálása. Pontról pontra végig mész rajtuk, és igyekszel a saját cévédben a hasonlóságokat kidomborítani. Mindezek mellett egy olyan motivációs levelet is írni, ami egyrészt rögtön felkelti az olvasó érdeklődését, másrészt tökéletesen tükrözi, hogy ez az állás rád van szabva, és olyan érdeklődésed van, még a legapróbb részletek iránt is, mint senki másnak a világon. És ugyanezt az eljárást megismétled annyiszor, ahány számodra megfelelőnek tűnő ajánlatot találtál. Ha kész vagy velük, és elküldted őket, akkor várakozol a munkáltató, vagy éppen fejvadász válaszára. Amennyiben várakozásodat 1-2 napon belül, de méginkább 1-2 órán belül siker koronázza, kapsz viszontválaszt a benyújtott anyagodra. A viszontválasz lehet az, hogy vegyél részt egy online interjún, egy telefonos szűrésen, vagy akár egy első körös személyes interjún. Ha ezeken jól teljesítesz, akkor jöhet a második kör, bizonyos esetekben az alkalmazás (de ezen esetek ritkák).

Randik, állásinterjúk

Az első zoom-, skypre randira, telefonbeszélgetésre, személyes randira előveszed a legjobb formádat, belövöd a hajad, mint még soha. Felveszed a legelegánsabb, legcsinosabb ruhádat. Kiselymezed a fogad és lehetőleg még fogfehérítésre is elmész. A randi folyamán igyekszel a legpozitívabb énedet elővenni, a nehézségeket a lehetőségek köntösébe öltöztetni. A legnagyobb hibádat a legnagyobb előnyöddé fordítani. Igyekszel azon, hogy minden tökéletes legyen. Ha van benned némi kétely a másikkal kapcsolatban, igyekszed azt titkolni, pozitív köntösbe öltöztetve ’”átkeretezni”.

Az interjúra legyen az bármilyen, felkészülsz. A legjobb, legcsinosabb ruhádat veszed fel. Úgy lövöd be a hajad, mint még soha. Hiszen a külső jelzések fontosak. Igyekszel minél inkább kipihenni magad az interjú napjára. A kérdezgetés alatt folyamatosan mosolyogsz. Pozitív válaszokat adsz. Benne maradsz a pozitív, és kívánatos kategóriában. Amennyiben vannak kételyeid, azokat igyekszel titkolni, vagy pozitív köntösbe öltöztetve „átkeretezni”. Ugyanez igaz a telefonos interjúra, az online szemlére, vagy akár a személyes bemutatkozásra is.

Ha sikered van, és nyerő voltál, akkor jöhet a többi randi, a személyes találkozás, és elkezdesz végre mélyebben ismerkedni álmaid nőjével, pasijával.

Ha sikered van, és te voltál a nyerő, akkor utána azonnal, vagy még 1-2 körben remekelve, belépést nyersz álmaid munkájába.

Sikertelenségek

Ha nem volt sikered, vagy nem te voltál a favorit, ugyanezt a folyamatot még sokszor megismétled.

Amennyiben nem volt sikered, vagy nem te voltál a favorit, ugyanezt a folyamatot még többször megismétled.

Ha az ismétlések sem hoznak sikert, elgondolkozol, hogy esetleg más típusú párt kellene keresned. Ha ez sem hoz sikert, átgondolod, hogy magadon van-e változtatni való. Ha még a változtatás sem kecsegtet sikerrel, akkor elgondolkozol kell-e neked igazából társ, vagy miért is vagy a világon egyáltalán. Mivel társ nélkül az élet sivár és értelmetlen.

Ha az ismétlések sem hoznak sikert, elgondolkozol, hogy esetleg más prioritások alapján kellene keresned. Ha ezek sem hozzák meg a jackpotot, elgondolkozol azon, hogy magadon kellene valamit változtatnod. Ha meg ezek a változások sem hozzák meg a várt sikert, akkor elgondolkozol, hogy minek vagy ezen a világon egyáltalán.

Mélypont és fordulat

Miután eljutottál a mélypontra és feladtál mindent, létrejöhet egy olyan átalakulás benned, ami megváltoztatja a hozzáállásod, szemléleted a dolgokhoz. Ezt követően siker koronázhatja tetteid, itt már nem nevezném őket erőfeszítésnek.

Miután eljutottál a mélypontra, és feladtál mindent, amihez ragaszkodsz, utána jöhetnek a változások. Átalakulsz, akár Pálfordulással olyan ember leszel, aki érdemes, képes és keresett.

Persze lehet, hogy feladod, és a remeteséget választod, netán belépsz az apácazárdába. Mielőtt ezt megteszed, gondolkozz el, hogy tényleg ez a neked való élet, vagy esetleg el tudnál képzelni egy másfajta megközelítést a párkapcsolatokhoz.

Persze az is lehet, hogy a mélyponton feladod, de akkor mindaz az érték, amit hozzá tudtál volna tenni az élethez, a környezetedhez, a társadalomhoz amiben élsz, amivel változtatni tudtál volna a dolgok menetén nem valósul meg.

Amikor már egyenesben vagy

Amikor elnyered álmaid nőjének, pasijának a szívét, lelkét, szellemét, testét, akkor igyekszel megmutatni az, hogy nem véletlenül választott téged. Ellentétben a munkakereséssel itt ez az esetek nagyon kevés százalékában van azért, mert jó benyomást szeretnél kelteni. Itt ez azért van, mert leszállt kettőtökre a rózsaszín köd, amikor minden jó, a másik a legszebb, és még a számodra nem tetsző tulajdonságok is előnyös köntösben tűnnek fel.

Amikor már alkalmazásban állsz, megkezdődik a bizonyítás időszaka, amikor azt igyekszel megmutatni, hogy nem véletlenül vettek fel, fektették beléd a bizalmukat a többi jelölttel szemben. Ilyenkor lelkes vagy, a külön feladatokra jelentkezel, túlórázol, ha kell. Barátkozol a kollégákkal, a főnökkel, a partnerekkel. A legjobb arcodat mutatod. Teheted ezt azért, mert jól felfogott önérdeked, és teheted azért, mert ez álmaid állása, és most csak ez az egy számít az életedben. A második verziót általában jobban értékelik a munkaadók.

Differenciálódás, monotonitás

Telnek múlnak a napok, hetek, hónapok és idővel feloszlik a rózsaszín köd, elkezdesz gondolkodni azon ki is vagy te ebben a kapcsolatban, hogyan is definiálhatod magad. Már a mindennapi felkelés, fogmosás, egymásra mosolygás nem annyira izgalmas és felvillanyozó, mint annak előtte. Ugyan még mindig jól esik, de hol van már az a szenvedély. Ekkor, ha őszinte kommunikáció van köztetek a párodhoz fordulsz és igyekszel megbeszélni vele a szükséges „változtatásokat”, a frissítést a kapcsolatotokban. Ha ő vevő erre, és beleteszi magát, mindketten örültök, hogy új fázisba lép a kapcsolatotok. Amennyiben nem érti miről beszélsz tehetsz úgy, mintha minden rendben lenne, pedig nincs. Kezdhetsz titokban keresgélni, más után nézni, de lehetőleg úgy, hogy amikor kiszállsz ebből a kapcsolatból, neked ne legyenek érzelmi deficiteid. Ha kitartóan keresgélsz, előbb-utóbb találsz egy új, izgalommal, kalandokkal kecsegtető párt. Akkor bejelented jelenlegi kedvesednek, hogy elhagyod, mert szerelmes lettél másba. Itt ellentétben a munkakereséssel, nincsen felmondási idő, a szakítás azonnali és végleges. Persze lehet, hogy az új kezdetén, vagy közepén arra a következtetésre jutsz nem az az igazi, hanem ez volt az igazi. Ekkor próbálhatsz újra kötődni. Vagy a szakítás bejelentésére a párod nem akar téged elengedni, és mindenféle trükköket bevet, hogy vele maradj.

Telnek, múlnak a napok, hetek, hónapok, évek és valószínűsíthető, hogy a lelkesedésed lankad, már szinte nincs olyan feladat, ami az újdonság izgalmát hozná számodra. Már a legjobb napok is rutinszerűek. Minden olyan megszokottá, szürkévé válik. Ha csak nem vagy a monotonitás ilyenfokú kedvelője, elkezd az agyadban motoszkálni, hogy lehete ennél számodra jobb is. Bemész a főnökhöz, és megpróbálsz megalkudni vele egy új feladatkörről, magasabb fizetésről, áthelyezésről másik telephelyre. Ha ez sikeres, akkor egy ideig ismét érzed a varázst, hogy itt valami új történik. Ha nem, akkor elegáns mosollyal távozol a főnöki irodából és igyekszel olyan benyomást kelteni, mint ha minden rendben lenne. Pedig nincs. Elkezdesz titokban másik munkát keresni, online, offline, minden formában. Eljársz interjúkra lehetőleg mindenki tudta nélkül. Még a legjobb munkahelyi barátaidat sem avatod be, ki tudja ki a tégla közülük. Úgy teszel, mintha az állásod nyugdíjas állás lenne, életed legjobb döntése. Aztán egyszer csak bejelented, hogy találtál új helyet. Elkezded a felmondási idődet. Újra egy nagyon jó izgalom lesz úrrá rajtad, hogy 30, 60, 90 nap múlva egy új élet kezdődik, új kihívásokkal.

Szakítás, továbblépés

Ha azonban tényleg eljön a búcsú ideje, próbálhatsz szeretettel, barátságban elválni egykori szerelmedtől, és azzal vigasztalva a másikat, hogy amikor igazán együtt voltatok, az csodálatos időszak volt. De ezt általában az egyik, ha nem mindkét fél, megsínyli. Így bárminemű kapcsolatotok örökre megszakadhat, vagy csak hosszú felépülési idő után rendeződhet át valami mássá.

Mikor eljön a búcsú ideje, mindenkitől szeretettel, barátságban válsz el, mintha mindig is a legjobb munkatársak lettetek volna. A főnöködtől pedig úgy, mintha a legjobb főnök lett volna a világon.

Kategóriák
Önismeret Párkapcsolat

Külső megjelenés

A társkeresés egyik nagy kérdése, és rákfenéje a külső.

Le sem tagadhatnánk, hogy fontos a külső az ismerkedésnél. Ettől még a nők sem tudnak/akarnak elvonatkoztatni, annak ellenére, hogy az hírlik róluk az érzelmek, és belső értékek sokkal értékesebbek számukra. Naná, hogy nem tudnak elvonatkoztatni attól, tetsszen neki jelenlegi/jövőbeni partnere külseje, hiszen akkor tud hozzá vonzalommal, szerelemmel, vággyal közeledni, amely közeledés a külső jegyek tetszése híján kevés esetben valósul meg. Úgy vagyunk kitalálva, hogy ami/aki tetszik nekünk, azzal szívesebben foglalkozunk, barátkozunk, nyitottabbak vagyunk irányába.

Mondják sokan, hogy milyen világban élünk, a nők, a férfiak nem tudnak elvonatkoztatni attól hogy nézek ki, pedig idebent érző szív dobog. Az érző szívvel nincsen semmi baj, sőt sokszor hasznos, de ugye hogy te sem tudnál olyannal együtt lenni, fizikai kontaktust létesíteni, csókolózni, szeretkezni, akinek a külsejével nem vagy megelégedve? Persze van rá példa, de most nem az ősi mesterség szépségeit szeretném taglalni.

A jó hír az, hogy mindenki számára más a szép. Hiába a reklámok, magazinok, felnőtt filmek által kitalált eszményi nő és eszményi férfi képe, ettől sok esetben eltér az ízlésünk. Különben csak keveseknek adatna meg az, hogy megismerjék a párkapcsolat igazi örömeit. Ugyanúgy, ahogy az alfa hímek is átengedték a terepet, a kevésbé alfa hímeknek, hogy működjön a társadalmi modell.

Ezért, ne add fel, létezik az a nő, az a férfi, aki pont azért a külsőért fog rajongani, ami neked adatott, csak ne várd el el mindenkitől. Attól, hogy neked tetszik valaki, még nem kell, hogy ez kölcsönös legyen. Az ilyen “nüansznyi” dolgok megtanulása, elfogadása teszi az utat olyan széppé.

Persze a külsőt meg is lehet változtatni, akár természetes módszerekkel, akár mesterséges eszközökkel, de az ne azért legyen, hogy másnak tetsszél, az azért legyen, hogy magadnak tetsszél.

Ezért, ne add fel, létezik az a nő, az a férfi, aki pont azért a külsőért fog rajongani, ami neked adatott, csak ne várd el el mindenkitől. Attól, hogy neked tetszik valaki, még nem kell, hogy ez kölcsönös legyen. Az ilyen “nüansznyi” dolgok megtanulása, elfogadása teszi az utat olyan széppé.

Persze a külsőt meg is lehet változtatni, akár természetes módszerekkel, akár mesterséges eszközökkel, de az ne azért legyen, hogy másnak tetsszél, az azért legyen, hogy magadnak tetsszél.

Kategóriák
Önismeret

Nincsen csajod és nem érted miért?

Tudod van az a mondás, hogy ha az embernek nincs csaja az a baj, ha van pedig az.

Life coachként mindkét esettel találkozom, keresnek meg olyanok, akik azért vannak “elkeseredve”, mert ugyan van csajuk, de valami miatt nem működik a párkapcsolat és nem értik annak dinamikáját hogyan működhetne. És keresnek meg olyanok, akik érteni vélik a dinamikákat, és minden lehetséges elméleti anyagot elsajátítottak, még netán PUA (Pick Up Artist) táborban is voltak, de mégsem sikerül becsajozniuk és már akkora kérdésként feszíti ez őket, hogy nem tudnak ellenállni a kísértésnek és coachoz mennek. Pszichológushoz még nem, mert Isten ments, az milyen dolog már, hogy az ember agyturkászhoz, vagy dilidokihoz jár, az csak valami mambo-jamboval agymossa őket és még a végén homoszexuálisként távoznak tőle (klasszikus probléma a Robert De Niro és Billy Crystal főszereplésével elhíresült Csak egy kis pánik című filmben), amikor pedig csak azt szerették volna megtudni miért is nem sikerül nekik, akik pedig minden tekintetben készen állnak rá.

A válasz pedig a fejlődés lélektanában keresendő. Á, ugyan már megint valaki azzal jön, hogy azért nem tudok becsajozni, mert az anyámmal való kapcsolatom milyen volt, vagy még mindig, akkor nem állok jót magamért, mondhatnátok. Pedig sok igazság van abban, hogy a pszichológusok a korai és nem annyira korai anya gyermek, vagy éppen gyermek szülő kapcsolatban keresik és találják is meg a kérdések nyitját.

Tegyük fel, hogy egy teljesen átlagos srác vagy, aki túl van az iskoláin, egy jó ideje már dolgozik, sikeres is a munkájában, hatékonyan old meg munkahelyi kihívásokat, de mégsincs csaja, pedig nagyon szeretne, elmegy különböző társkereső rendezvényekre, felregisztrál online társkeresőre is, elmegy találj társat workshopra, szóval pénzt és energiát nem kímélve veti bele magát a társkeresés kulisszatitkaiba. Azonban a legtöbb helyen csak annyit hall és tud leszűrni az ott elhangzottakból, hogy saját magát kellene rendbe tennie ahhoz, hogy találjon magának társat, vagy akár csak egy estére is becsajozzon. Mit csinál ilyenkor? Elkezd önfejlesztő könyveket olvasni, talán még ki is próbálja az abban található módszereket, netán elmegy coach-hoz, hogy van egy határidős feladat, amit 3-5 alkalommal meg lehet oldani, miszerint ő már mindent megpróbált és készen is áll a csajozásra, a női identitás befogadására az életébe még sem sikerül az anyukáján és esetleg lány testvérein, unokatestvérein kívül női identitást az életébe vonzani, sőt még a nőket is elkezdi gyűlölni, amiatt, hogy azok nem adják meg neki, amire vágyik, pedig ő minden tekintetben rendben van. Na jó, lehet, hogy van rajta némi felesleges súlytöbblet itt-ott, de hát azt látja, hogy még a súlyosabb srácoknak is lehet nőjük, neki meg miért nincs. Na jó, lehet, hogy a mama hotel nem a legjobb alternatíva a csajozásnál mikor megkérdezi tőle a kiszemeltje, hogy anyukáddal milyen is a kapcsolatod, pedig egy nagyon kényelmes variáció arra, hogy viszonylagos kényelemben éljen, nem látva ennek hátulütőit.

Igen ám, de azt nem veszi észre, hogy ő hogyan reagál bizonyos helyzetekre, mikor keresi a biztosat, és mikor képes változtatni, egyáltalán képes-e változtatni, illetve a megváltozott körülmények között megállja-e a helyét. Mert akár hiszitek, akár nem ez bizony sokat számít és a csajok még akkor is leveszik az úristen benne vagyok egy számomra szokatlan helyzetben és mit csináljak, hogy túléljem szitut, ha éppen csak 1-2 órát beszélgetsz velük. Mivel ők nem szándékosan, csupán evolúciós szempontból úgy fejlődtek, hogy nagyon ki legyen a radarjuk hegyezve ezekre a helyzetekre. Mert mit is szeretne egy csaj tőled, amikor azt mondja beengedlek az életembe, az ágyamba, neked adom testem-lelkem? Hát persze, hogy azt szeretné, ha később (távoli, vagy közeli jövőben) utódot nemzzetek, és ezt az utódot, vagy ezeket az utódokat fel tudjátok együtt nevelni, hogy eme utód(ok) megkap(nak) minden szükségeset, ami a sikeres élet szükséglete. Mielőtt még kiakadnál, hogy már megint a pénz, a csajok, csak a pénzre hajtanak, milyen alattomosak is, elmondanám, hogy bizony a pénz fontos, alapfeltétele a mai társadalomban való boldogulásnak, és minél több van belőle, annál jobban biztosított a boldogulás (persze bizonyos szintig). Most nem erre akartam utalni, hanem arra, hogy a csajod azt is nézi, hogy bizonyos ismeretlen szituációkban hogyan boldogulsz. Amikor kettesben vagytok és valami történik csak magadra, vagy rá is figyelsz-e és milyen sorrendben, milyen reakcióidővel, ugyanis pontosan tudja (persze sokszor csak tudatalatti szinten), hogy egy srácot nem csak a pénze tesz azzá, ami, hanem az élethez való alkalmazkodása, reagálási készsége. Miért is fontos ez? Hát azért, mert amikor majd a gyerkőceiteket nevelitek, akkor azok a gyerkőcök leginkább nem abból fognak tanulni, amit mondasz nekik; hiába teszed hozzá, hogy ha nem hallgatnak rád azok a “vásott kölykök” akkor annak szankciója lesz, hanem abból fognak inkább tanulni, amit látnak tőled. Ha te (már bocsánat a kifejezésért) “összeszarod” magad egy ismeretlen helyzetbe csöppenve, nem tudod hogyan reagálj rá, leblokkolsz, menekülsz, vagy éppen csak megfagysz, a gyerkőcök bizony azt fogják megtanulni, hogy ez a kívánt viselkedésminta, így lehet a világban boldogulni, még akkor is, ha társaiktól az óvodában, iskolában mást is tapasztalnak, vagy a csajodtól (aki történetesen az ő anyjuk) azt hallják, hogy az apjuk mekkora lúzer. Mert hát mondjuk ki a XXI. századi bölcsességet, lúzerekkel senki nem akar együtt élni, mert ahogy Popper Péter tanár úr is írta semelyik nő nem keresi a kiabáló majmokat, mindegyik azt szereti, ha a nyugodt tigris lépked mellettük. Ez pedig az evolúció meséje és nem azé, hogy ki mennyire jó ember.

Szóval , hogy ha imádkozol Istenhez, vagy éppen mantrázol, akkor ne azt mantrázd, hogy én milyen jó ember vagyok és megérdemlek egy csajt, hanem azt mantrázd, vagy úgy imádkozz, hogy te legyél olyan ember, aki mellett, mint nyugodt tigris mellett a neked tetsző csaj biztonságban lépked és esze ágában sincs más irányba elkalandozni, mint amerre együtt mentek.

Kategóriák
Önismeret

Házasság

Mai élelmiszer beszerző utamon találkoztam egy régi ismerősöm édesanyjával és megdöbbenve hallottam tőle, hogy fiának nemsokára válópere lesz, és elkezdtem gondolkozni, hogy sajnos túl sok velem egykorú ismerősömnek (40 körül) lesz, vagy volt mostanában válása. No de mi is van a mostani középkorúakkal, fiatalokkal? Ez elgondolkoztatott.

Talán régebben ideálisabbak voltak a kapcsolatok? Több és minőségibb szeretetre voltak képesek az emberek? Korábban haltak és ezért könnyebb volt betartani a házassági esküt? Sokkal kompromisszum készebbek voltak? Vagy egyáltalán nem voltak kompromisszum készek, csak a válás egy örökre ráégett szégyenfolt volt az ember lelkén?

Az biztos, hogy régen a kompromisszum-készség jobban bele volt kódolva az emberek lelkébe, mint manapság, amikor ha elromlik valami, vagy csak megúnjuk, kidobjuk és újat, mást veszünk helyette. Sajnos nem csak a tárgyakkal van ez így, hajlamosak vagyunk az emberekre is ugyanezt a metódust alkalmazni.

Hogy régen minőségibb szeretetre voltak-e képesek az emberek? Azt hiszem nem, régen is, és ma is vannak, akik képesek, és nem képesek szeretni, vagy olyan módon szeretni, ahogy az jó lenne egy házassághoz. Talán manapság sokkal több, mindent kell belezsúfolni az életünkbe, mint 50-100 évvel ezelőtt, és ez stresszessé tesz minket, nem beszélve az állandó bizonytalanságról, a politikai helyzetről, a pénz utáni hajszáról. Mert ugyan nem minden a pénz, de a minőségi élethez elengedhetetlen bizonyos mennyiségű tőke jelenléte az életünkben.

Ott van a gyerek kérdés is. Régebben korábban házasodtak, korábban vállaltak gyereket, és bár az egészségügy nem volt olyan fejlett, mint ma, mégis kevesebb volt a vetélés, az, hogy egy párnak évekig kell próbálkoznia, és kész vagyonokat kell belefektetnie, hogy egyáltalán megfoganjon gyermekük. A gyermek áldás, de ugyanakkor meg is tudja keseríteni a házastársak életét, ha nem sikerül a nőnek teherbe esnie. No meg azok a fránya elvárások, és nem csak magunk, hanem a társadalom részéről is, hogy azt képzeljük, ha mi valamit kitalálunk, akkor annak úgy is kell lennie. Nem vesszük figyelembe Isten akaratát, vagy mondhatnám úgy is, hogy a bizonytalansági faktort. Vagyunk egy páran keresztények, de arra azért kíváncsi vagyok, hányan gondolják és érzik át teljes szívükből és fogadják el azt, hogy ha az Isten akarata, hogy ne legyen családjuk, gyermekük, akkor az Isten akarata. Amíg a jó, amit kapunk természetes, hogy Isten így akarta, a számunkra, meggyőződésünktől eltérő, “rossz”, pedig biztos, hogy csak a sátántól jöhet. Az nem lehet, hogy én nekem ne legyen meg valamim, amit szeretnék/akarok, pedig én olyan jó ember vagyok, hogy még az egekre is ki lehetne írni azt. Ha valaki nem hívő, akkor sem gondolhatja komolyan, hogy minden igaz, amit a Titok című könyvben olvasott, hogy valami csak azért meg fog történni, hogy én akarom és erősen rágondolok. Sajnos a reklámok, a különböző médiumok, nem titkolt fogyasztás ösztönző szándékkal, azt harsogják felénk bármit megtehetünk, mert nekünk az jár. Ez egy én központú világ. Amint valami történik velünk, hajlamosak vagyunk arra asszociálni, hogy ez mind amiatt történt, mert mi. Pedig a világ nem körülöttünk forog, de még csak ez a kis Föld nevű bolygó sem. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem kell próbálkozni, de ahogy Asziszi Szent Ferenci imájában kéri Istent, hadd lássam be mi az, amit megváltoztathatok és azon változtassak és mi az, ami rajtam kívül álló és azt tudjam elfogadni.

Az elfogadással sem vagyunk jóban nagyon sokszor, leginkább akkor, ha az a mi elképzelt életünkkel, terveinkkel nem egyezik, Olyankor feltekintünk az égre és azt kérdjük, miért pont én Istenem, miért hagytál el engem. Csak van aki nem ezekkel a szavakkal.

Az, hogy régebben korábban haltak meg az emberek és könnyebb volt kevesebb ideig megtartani az eskünket, melyet (szinte kivétel nélkül mindenki) Isten és ember előtt tesz, nem ad okot arra, hogy azt mondjuk, jaj de könnyű volt, akkor, amikor a férfiak elmentek háborúba a házasságuk 3-4-5. évében és meghaltak, hiszen annyi idő alatt még lehet, hogy az igazi problémák nem merültek fel, azok a vélemény és érték különbségek, melyek miatt szétmehetett volna a házasság.

Talán azzal is baj van, amit Popper Péter úgy fogalmazott meg, hogy mi “nyugati” emberek a kapcsolatunk csúcspontján házasodunk és azt hisszük mindig olyan magasan fog szárnyalni társunkkal a szimbiózis, ellentétben például Indiában, ahol a kapcsolatuk elején (az előre megszervezett házasságok) házasodnak és bele érnek a kapcsolatba, majd 5-10 év múltán elmondják milyen jó is a kapcsolatuk. Persze ez kultúra függvénye és nem biztos, hogy illdomos már gyerekkorban férjhez adnunk, kiházasítanunk gyermekeinket.

Az viszont sokszor jellemző, hogy úgy házasodunk, alig ismerjük a másikat. Amikor pedig elmúlik a rózsaszín köd, azt kérdezzük ki ez az idegen, aki itt mellettem fekszik.

Szóval sok mindent fel lehet sorolni a hirtelen házasodás ellen és mellette. És egy percig sem mondom azt, hogy a házasság intézménye nem egy csodálatos, Istentől való dolog, csak azt mondom, hogy megfelelő “bölcsesség” is kell ahhoz, hogy jól válasszunk és tudjuk is tartani magunkat eskünkhöz.

Arra sarkallok mindenkit, hogy sok rétű döntés előtt áll egy házasság előtt, és próbáljon minél többet figyelembe venni ezekből, avagy kérje Isten útmutatását, segítségét döntéséhez!

Kategóriák
Önismeret

Ez tényleg én vagyok?

Legutóbbi konfirmáció előkészítőmön Sámuel 2. könyvének 11. fejezetéből Dávid király és Betsabé történetét vettük át, mint a bűn, és következményei, a bűnhődés kérdését keresztény szemszögből. Többekkel azon a véleményen voltam, hogy saját bűneimet, szálkáimat a szememben meglátom és teszek is ellene, amikor csak lehet, hogy ne prédikáljak vizet, miközben bort iszom. Viszont arra az érdekes jelenségre lettem figyelmes, hogy egy ismerősöm mostanában egy nagyon éles, és “egész alakos” tükröt tart elém, mint Dávid Királynak mikor Nátán elbeszéli a gazdag és szegény történetét, és Dávid éktelen haragra gerjedt a gazdag ember ellen, aki elvette a szegény ember régóta dédelgetett egyetlen, pénzet vett bárányát, egyetlen vagyonát és azt készítette el a vándornak, aki hozzá betért. Bizony, én aki olvastam a történetet rögtön felfogtam, hogy Nátán így igyekszik az Úr szavait tolmácsolni Dávid király számára, amiért az olyat tett, amitől az Úr haragra gerjedt.

Akkor még azt hittem, hogy jobb vagyok, mint Dávid király, hiszen én nem csábítottam el egy harcosom feleségét, nem szült nekem fiút és nem küldtem ki hadvezéremet szándékosan a harctérre meghalni még soha, és erkölcsi fölényemben sütkéreztem, hogy milyen emberek vannak.

Igen ám, de én a saját helyzetemben korántsem vagyok egyenlő Dávid királlyal, ha az lennék, talán nagyobbak lennének a bűneim és talán kevésbé eszmélnék rá, hogy egyes emberek magatartása velem szemben azt tükrözik én milyen vagyok velük szemben, vagy az ő szemükben, és nem ítélhetek meg senkit semmilyen tette miatt, anélkül, hogy én megítéltetnék.

Bizony mondom (nem néktek, hiszen hogy jövök én ahhoz), hogy először saját portánkon tegyünk rendet, mielőtt azt követeljük, hogy a másik úgy bánjon velünk, ahogy mi azt szeretnénk. Ez egy olyan lecke, amit nem könnyű felismerni, magunkra vonatkoztatni és aztán tanulni belőle, de ha ezt nem tesszük meg, akkor olyanok vagyunk, mint azok, akik ugyanabba a folyóba lépnek újra meg újra, de más eredményt várnak tőle.

Néha nem árt magunkba nézni, önkritikusan, nem megengedően, hogy más esetében ezt főben járó bűnnek tartanám, de magamnak megengedem, mert ugye belőlem csak egy van, a többiek meg sokan vannak.

Ti döbbentetek rá már ilyesmire? Voltatok már így, hogy rájöttetek a másik ember a kisugárzásotokat mutatja felétek?

Kategóriák
Önismeret

Fél egészség, vagy eredendő bűn

Tartja a híres szólás, melyet biztosan mindannyian ismertek. Gyermekként felcseperedve mindig a pozitív hozadékairól vagyunk meggyőződve, szülőként pont az ellenkezőjéről, ha a gyermekünkről van szó. Ugyan nem vagyok szülő, de sok korombeli szülő padavantól hallottam ezt a nézetet, amikor együtt nőttünk fel gyerekként érdekes módon még az ellenkezőjét hangoztatták. Nincs is ezzel semmi baj, így van ez rendjén, mint ahogy régen mindig szép és jó volt, a korábbi generációk még tudtak építkezni, teljesíteni, élni, gyereket nevelni, még mi is tűrhetően csináljuk, no de a gyermekeink és az ő gyermekeinek generációi… Az már hagy kétséget maga után, mi lesz így a világgal.

Nem is erre akartam kihozni e kis írásomat, hanem arra, hogy a lustaság tényleg hozzájárul a szervezet regenerációs képességéhez, hiszen a lusta ember pihen, aki pihen az nem erőlteti a szervezetét, aki nem erőlteti a szervezetét, az jót tesz neki. Sőt mi több a pszichológia szerint a gyermek, vagy egyénfejlődés egyes szakaszában jót tesz és természetes, ha valaki lusta. Itt most a kamaszokról van szó, nem a 60 éves örök kamaszokról. A kamaszoknak hirtelen nő keze, lába, teste, hirtelen elöntik a hormonok, meg kell határozni önmagát a világban, a nemiségét, meg kell birkóznia a hormonjai lázadásával, a lányoknak azzal, hogy megnő a mellük és elkezdnek menstruálni, ráadásul a férfiak (és nem csak a fiatalabbaké) figyelme hirtelen rájuk szegeződik. A szomszéd bácsi, aki addig azt mondta milyen aranyos kislány, hirtelen észre veszi, mint nőt. A fiúknak elkezd szőrösödni a testük mindenféle olyan tájékon, ahol azt sem gondolták volna, hogy szőr nőhet. A testük elkezd férfiasabb lenni, a hangjuk mélyül. Micsoda kiszúrás például a mutáló hangú kamaszfiúkkal egyes kultúra férfivá avatási szertartása. Pont abban kell bizonyítaniuk, amit a legjobban rejtenének a világ elől.

Szóval e változások mellett még a szüleik elvárják tőlük, hogy ugyanolyan aranyos, szófogadó és minden kérést teljesítő gyerekek legyenek, akik addig voltak, pedig a kamaszlét már önmagában is fárasztó. Vekerdy Tamás szerint ilyenkor lehetőségünkhöz képest hagyni kell a kamaszt kamasznak lenni, hagyni hogy lusta legyen és öntörvényű, no persze úgy, hogy ne nőjön  fejünkre. Ez az igazi kihívása az életnek. Nem tudom hány gyakorló szülő, aki kamasz gyereket nevel tudja ezt megtenni, még akkor is, ha kamaszként azt gondolta ő majd mindazt a türelmet megadja a gyermekének, amit neki a szülei nem tudtak megadni.

Mindezek mellett a felnőtteknek sem árt néha lustának lenni, még azoknak is, akik számára a munka az élet sója, mert munka nélkül haszontalanok vagyunk, vagy csak a munka nemesít minket emberré szlogenek között nőtt fel, illetve azt látta a szüleitől, hogy éjt nappallá téve dolgoztak érte, és nem csak értem, hanem akkor is, amikor pihenhettek volna.

Nagy kérdés, hogy meg tudjuk-e engedni magunknak azt, hogy időnként lusták legyünk, illetve ha megengedjük magunknak nem visszük-e túlzásba a lustaságot. Van, akit a személyisége hajlamosabbá tesz a lustaságra, van aki ördögtől való bűnnek tekinti a lustaságot. A vallások, kormányok, iskola azt tanítja nekünk a lustaság nagy bűn, embertársaink elleni vétek, de igaz ez? Ti mit gondoltok? Lustaság fél egészség, vagy a lustaság az eredendő bűn?

Kategóriák
Önismeret

Változás

A változás természetes velejárója az életnek, legalábbis azt mondják. Még azoknál is bekövetkeznek változások, akik félnek mindenféle változástól, mert az jót nem hozhat az életükbe. Mivel “észrevétlenül” zajlik, ezért nem is veszünk róla sokszor tudomást.

Igen ám, de mi van akkor, ha változtatni szeretnénk, és tudatosan készülünk rá, vezetjük be életünkbe? Ez már fogósabb kérdés. Ilyenkor valamilyen életesemény bekövetkezte, vagy be nem következte arra sarkall minket, hogy belássuk így nem folytathatjuk tovább az életünket. Ez mind szép és jó, az elhatározás egy nagyon nagy motiváció az elindulásban, ugyanakkor az út általában nem egyenes, fájdalommentes és gyors, sokszor inkább buktatókkal teli, fájdalmas és rögös. És ki szereti közülünk a fájdalmas, rögös, munkás, buktatókkal teli utat? Nem hiszem, hogy túl sokan. Ha megnézzük a filmművészetet rengeteg film szól arról, hogy a főhős észreveszi változtatnia kell az életén, el is határozza, belekezd, de aztán a régi programok erősebbek, megszokottak, automatikusak és a változásnak vége szakad, visszakúsznak életébe a megszokott sémák.

Mit tehetünk azért, hogy a változást végig is tudjuk vinni, ne csak belekezdjünk, de amikor nehézzé válik akkor is tudjuk folytatni, inspirációt, biztatást, a változás folyamatáról visszaigazolást kapjunk? Egy nagyon egyszerű módszer, hogy segítő, coach, pszichológus segítségét vesszük igénybe. De miért is venném igénybe a fizetett segítséget, amikor vannak barátaim, akiktől megkapok mindent inspirációt, biztatást, visszajelzést a változás folyamatáról? A barátok, mint közösségi háló (és most nem a facebookról beszélek) rendkívüli módon meg tudja könnyíteni, gyorsítani a változás folyamatát, de nem ér fel azzal a professzionális segítséggel, amit egy coachtól, pszichológustól, vagy lelkipásztortól megkaphatok. Ez azért van, mert a coaching és a pszichológia tudományos és kipróbált módszereken, tematikán alapuló módszer és nem baráti segítségnyújtás.

Persze a segítőhöz fordulás nehéz, költségekkel jár és folyamatos munkára sarkall, így csak azoknak ajánlom, akik tényleg tenni akarnak annak érdekében, hogy változzanak. Akiknek jó az, ami van, de mégis jó lenne készen kapni a változást a Puffin lekvárt ajánlom, mert csak az adhat mindent legyőző akaratot.

Kategóriák
Önismeret

Önmagunk elfogadása

Önmagunkat mindannyiunknak el kell fogadni. Higgyétek el nekem, hogy ez átkozottul nehéz feladat. Mondhatni sorsfeladat. Ebben is vannak kivételek, akiknek természetes az, hogy úgy alakul a sorsuk, ahogy alakul és olyanok, amilyenek. Ebben azonban nagyon nagy szerepe van a szülőknek, a gyermekkori hozzánk állásának. Viszont az is biztos, hogy amíg nem tudunk önmagunkkal kibékülni, szeretni önmagunkat, addig az életünk egy földi pokol lesz, legyenek bármilyen jók a körülményeink, egészségünk, kinézetünk. Sokat segíthet az önelfogadásban az is, hogy imádkozunk Istenhez nyissa meg a szívünket saját magunk iránt, ne csak a körülöttünk élők iránt. Hiszen mi is rászorulók vagyunk. Rászorulunk saját megbecsülésünkre, amit nehezebb elérni, mint azt, hogy másoknak segítsünk és másokat megbecsüljünk.
Nem tud senki senkit kényszeríteni arra, hogy valaki szeressen. Vannak apró trükkök, amilyenek például a pénz jelent, ugyanis a pénz sokakat megbűvöl és az látszik rajtuk szeretnek téged, de amikor elfogy a pénz, hirtelen ők is elfogynak mellőled.
Felteheted magadnak a kérdést, milyen társat is akarok, olyat, aki azt szereti, aki vagyok, vagy olyat, aki azt szereti, amit nyújtani tudok, aki a saját tükörképét szereti látni bennem és ebbe szeret bele.
Ez nem könnyű, mert sok a félrevezetés, a bűbáj, a sátáni mesterkedés. A mi kelet-nyugat közötti kapu világunknak az a legnagyobb baja, hogy a legtöbben olyasmit szeretnének, amit nem tudnak elérni, és látszattal próbálják ezt kendőzni, megnyugtatni saját magukat. Meddig tarthat ez a látszat? Legkésőbb a halálunkig. Amikor haldokolsz, akkor már nem érdekel a látszat, teszel rá magasról, elmondod, beleordítod a világba, hogy Istenem miért pont én. Nem fura, hogy sokan azt mondják Isten nem létezik, de amikor haláluk pillanatában vannak, vagy a nem létező Istenhez kezdenek el imádkozni, vagy pedig azt kérdezik miért hagytál el engem Atyám!? Valahonnan ismerős számomra ez a kép.
Fura dolog az, hogy az indiai nyomornegyedekben járatosak azt mondják ott sokkal boldogabbak az emberek, mint a mi nyugati, civilizálódott világunkban. Miért is van ez? Mert elfogadják a szerepüket, a helyüket az életben, nem próbálnak folyton-folyvást küzdeni az ellen, amit Isten szánt nekik sors. No de akkor hol a szabad akarat? Akkor nem gépek vagyunk-e, a Mátrix fenntartói, akik beletörődnek sorsukba? Az ott élők érdekes módon szabad akaratukból fogadják el azt, akik, ami jutott nekik. De azt is szabad akaratból fogadják el, ha kiemelkednek abból a környezetből, tehetségesebbek, mint a többiek egy-egy dologban.
Lefogadom azt nektek is könnyebb elfogadni, ha tehetségesebbek vagytok, mint mások egy-egy dologban, ha zseniálisat alkottok, amilyenre más nem képes, mintha csak ugyanolyanok vagytok, mint mások és meg kell küzdeni sok-sok dologgal az életben.
Hol kezdődik az önelfogadás? Ott, hogy belemegyünk azokba a dolgokba, amiket utálunk magunkban, hagyjuk hogy fájjon, addig amíg megkönnyebbülünk. Csendben vagyunk önmagunkkal. Nem kapcsolunk be rádiót, tévét, internetet, zenét, semmi háttér zajt, hagyjuk, hogy lehúzzon az örvény, nem kapálózunk, mert az örvény természeténél fogva a mélyre visz, de után újra magasba repít és kilök magából. Ez viszont iszonyatosan nehéz, könnyebb elnyomni ezeket az érzéseket mindenfélével, sokszor alkohollal, gyógyszerrel, kábítószerrel is. Vagy egyszerűen kizárjuk az érzéseket életünkből, mert mi racionális és nem érző lények vagyunk. Ez egyik sem megoldás. A megoldáshoz önmagunk megismerése, hibáinkkal, számunkra elborzasztó dolgainkkal való szembenézés vezethet, csakhogy ez nem a könnyebb és rövidebb út. Ez a hosszabb, rögösebb, és senki nem tudja igazán mit találunk, amikor belemegyünk saját érzéseinkbe, nyomasztó, elborzasztó dolgainkba.