fbpx

Döntés

Döntés

Igazából sokat gondolkoztam rajta mit is jelent a boldogság. Az a jó, hogy ez nem egy egzaktul meghatározható folyamat. Valakinek az a boldogság, ha a szerettei körében élheti az életét, és bár soha nem utazik külföldre, nem lát világot, nem vesz részt extrém sporttevékenységekben, mégis teljesnek, boldognak tartja az életét.

Van, aki eljut a világ számos országába, 12 fajta sportot kipróbál, melyekből szimultán 3-at űz is, a munkahelyén falja a feladatokat, soha nincs egy perc megállása sem és mégsem boldog.

Vajon miért van ez így?

Nemrégiben olyan szerencsés voltam, hogy részt vehettem Pál Feri atya az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pedagóiai és Pszichológiai Kari Napok alkalmával tartott ingyenes előadásán az elégedettség vs elégedetlenség harcáról.

Feri atya azt mondja a pszichológia tudomány számos eredményével együtt, hogy az tud boldog életet élni, akinek első sorban nem külső, hanem belső motivációja van a dolgokra. Azaz egy feladat számára nem azért kihívás, mert a főnöke, szülei, tanára azt várja el tőle, hogy 101%-osan teljesítse. A boldog embernek azért kihívás a feladat, mert tudja, hogy ettől fejlődik a jelleme, tanul belőle, a saját élete lesz számára sokkal jobb.

Egy egy nagyon egyszerű nézet és ezek szerint, csak el kell döntenünk melyik utat választjuk. Azt, hogy másoktól tesszük függővé mi mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel és saját magunkkal, avagy saját magunkban találjuk meg az elégedettséget egyszerűen csak el kell döntenünk és már alakulnak is a dolgok. Többek között erről is szól Edith Eva Eger  – A döntés című nagyszerű könyve.

Igen ám, de kérdezhetjük, hogy attól megváltoznak-e a dolgaink, ha egyik nap teszem azt lefekvés előtt úgy döntünk, holnap mosolygósan ébredünk bármi történjék is és minden történésben a személyes fejlődési lehetőséget keressük? A pozitív pszichológia követői biztosan azt mondják, igen ez ilyen egyszerű és csak gyakorolni kell. Ezzel szemben a klasszikus jungiánus iskola követői lehet, hogy nem ennyire egzaktul arról beszélnek, hogy persze ez lehetséges, de csak a gyermekkori traumák és korlátozó gondolatok, hiedelmek feldolgozás után, közben.

Azt gondolom mindkét nézetben van igazság és mindenkinek saját magának kell kitalálnia melyik utat választja, de az is teljesen biztos, hogy a választott út rögös lesz és életfogytig tart, illetve nagyon nagy szerepet játszik benne a szemléletmód, amivel a világot és benne önmagunkat látjuk, elhelyezzük. Személyiségtípustól függően eltérőek lehetnek a feldolgozási idők, és sémák.

Azonban, ha el sem jutunk eddig a felfedezésig és rá sem lépünk erre az útra soha nem tudhatjuk meg, hogy igaz-e ránk, vagy sem.

Ebben is nagyon hatékony segítséget tud nyújtani a coaching, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat, képesek legyünk felismerni azokat és tegyünk is, hogy realizálódjanak.