Önismeret

Önismeret

Mi is az önismeret? Biztos mindenkinek van egy nagyon korrekt válasza a szó jelentésére, hiszen nem olyan bonyolult megmondani az önismeret az, amikor ismerem magam. Ezt tanuljuk egész életünkön keresztül és ahogy újabb és újabb váratlan helyzetbe kerülünk, akkor egy új tudással gazdagodunk magunkról.

A csapból is az folyik manapság, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, hiszen ha benne maradunk az sok mindent nem adhat nekünk, csak biztonságos, langymeleg pocsolyát, melyben benne maradva egész életünkben azon gondolkozhatunk mi lenne, mi lett volna ha.

Sokan mondják azt, hogy erre, meg arra nem képesek, egészen addig amíg egy olyan helyzetbe kerülnek, ahol az életbemaradáshoz, vagy csak jól felfogott önérdekükhöz meg kell tenniük bizonyos általuk korábban elképzelhetetlennek tűnő cselekedeteket.

Maradjunk azonban a karrierútnál. Miért is fontos ilyenkor az önismeret? Hiszen rengeteg állásajánlat és karrierút közül választhatunk. Nap, mint nap bombáznak minket a jobbnál jobb lehetőségekkel. Ebből csak a számunkra megálmodottat kell kiválasztanunk és akkor már megy is minden, mint a karikacsapás. Persze azért fel kell mérni, ha például orvosok szeretnénk lenni, akkor rengeteg munkaórát, energiát kell belefektetnünk abba, hogy elsajátítsuk az egyetemen oktatott dolgokat, magabiztosan használni tudjuk azokat, de el kell gondolkozni azon is, hogy képesek vagyunk-e egyfolytában akár 3 napon át dolgozni is. És ez nem arról szól, hogy ülünk a számítógépünk előtt és néha el-el bóbiskolunk, az orvosi hivatás bizony embert próbáló. Persze nem kell mindenkinek sebésznek lennie és kórházban dolgoznia, lehet valaki általános orvos, háziorvos, lehet saját praxisa. Ekkor a kérdés az, hogy hogyan tudjuk kialakítani ezt a praxist, vagy mennyit kell fizetünk egy nyugdíjba vonuló kolléga jól működő rendeléséért. Az állami egészségügy sajnos még nem a legolajozottabban működő gépezet, így számolni kell azokkal a bosszantó dolgokkal, mint hogy a számítógépes hálózatok sokszor órákon keresztül nem üzemelnek, a betegek kint várakoznak és már zúgolódnak, hogy mi tart ennyi ideig egy-egy emberrel való foglalatosságban… Ha például az ember krónikus jól alvó, vagy nem bírja a vért, a kötelező vérvételnél is mindig elájul, akkor nem biztos, hogy neki való az orvosi hivatás.

Vagy vegyük például azt a kérdést, mikor az interjún a munkáltató felteszi: és nem lesz gond azzal, hogy itt minden reggel 5 órakor kell kezdeni, hiszen a város másik végéből jár majd át. Az ember lehet, hogy automatikusan rávágja, naná, hogy nem lesz gond, kell a pénz, kell a munka, aztán közben rájön, hogy az a pénz, amit kap nincs összhangban azzal, hogy minden reggel 5-kor mosolyogva, tettre készen munkába kell állnia.

Erre lehet mondani, hogy túl jó dolguk van manapság az embereknek a munkahelyeken, már mindent megengedhetnek magunknak, örüljenek, ha dolgozhatnak, nem tudják mi az a munkanélküliség, nyomor, meg éhezés. De ez nem megoldás, csak a kommunikációnak egy kevésbé asszertív formája.

Egy munka, vagy hivatás választásánál az is sokat jelent, az ember milyen közegben fog mozogni, milyenek az alapvető öltözködési, társasági szabályok, egyedül fog dolgozni laboratóriumi, “elszigetelt” körülmények között, vagy nap, mint nap emberek között lesz és jó benyomást kell tennie a lehető legtöbbjükre.

Azt is tudnia kell mennyire fontos számára a pénz. Természetesen az alapvető szükségleteinket hogy fedezni tudjuk pénz szükségeltetik, de az elégséges szinten felül milyen életszínvonal elfogadható számára. Fontos-e számára, hogy minőségi szolgáltatásokat tudjon igénybe venni, ha épp ahhoz van kedve, hogy elvégezzen egy újabb tanfolyamot meg tudja-e tenni, 3 évente cserélni szeretné-e az autóját, vagy még akár a 8-10 éves gépjármű is megteszi, a lényeg, hogy A-ból B-be eljusson.

Tehát a karriertervezés, pályaválasztás több tényezős játék, nem lehet olyannyira leegyszerűsíteni, hogy tűzoltó leszek-e, vagy katona, netán vadakat terelő juhász, hiszen számos tényező bukkan fel az ember életében, melyek módosíthatják eredeti elképzeléseit. A világ állandó mozgásban van, állandóan fejlődik és nekünk is fejlődni kell vele, vagy lemaradunk és kimaradunk.

Tudnunk kell mennyire vagyunk rugalmasak, mennyire váltunk könnyen, mennyire ragaszkodunk a megszokotthoz, és ez is az önismeret része.

Ennek fejében azt lehet mondani, hogy pályánkat, karrierünket folyamatosan alakítjuk és nem biztos, hogy egy életen keresztül ugyanazzal a területtel fogunk foglalkozni, a lényeg az, hogy valamibe belekezdjünk, csináljuk és aztán kiderül, hogy az adott dolog nekünk való-e, vagy nem, túlnőjük, vagy belenövünk.

Az önismeret pedig nem egy konstans, megtanultam, tudom, alkalmazom dolog, hanem folyamatosan tanuljuk, mint a jó papok és még életünk végén sem biztos, hogy minden tekintetben ismerni fogjuk magunkat. Ezért fontos odafigyelni az apró részletekre, folyamatosan figyelni magunkat főleg a váratlan helyzetekben és ha olyan döntés előtt állunk, ami megváltoztathatja az életünket akkor biztosabban, több információ birtokában tudjunk dönteni.

Állásbörzék

Most, hogy múlt héten lezajlott a HVG szokásos tavaszi állásbörzéje, gondoltam írok pár sort arról mit is gondolok az ilyen jellegű börzékről. Egyrészről nagyon jó, hogy vannak, mert rengeteg ember találkozik személyesen azon szűrt kínálattal, mely cégek megengedhetik maguknak, hogy egy ilyen eseményen részt vegyenek. Természetesen mindenki a legjobb énjét igyekszik a börzére vinni. Nagyon sok élmény alapú programmal találkozhatnak az érdeklődők. Nagyon népszerű magasság a különböző virtuális valóság alapú játékok, melyet több munkáltató standjánál is lehetett játszani. Aztán a különböző autógyárak, autókhoz hozzáadott értékeket teremtő cégek kihozták a csillogó-villogó autóikat, melyekbe bele lehetett ülni, sajnos tesztvezetésre nem kerülhetett sor. Így lehetett például a Bosch standját a Teslával találkozni, hiszen köztudott, hogy az önvezető Tesla programozásában a Bosch végzi az oroszlánrészt. Nincs is semmi baj ezekkel, csak azt kell szem előtt tartani, hogy az itt munkát kereső és ideális esetben találó fiatal/középkorú és idősebb viszonylag kevésszer fog ilyen élményalapú játékokkal, csillogással találkozni, ő mindezeknek a háttér munkálatain fog dolgozni, hogy a következő börzére, autószalonokra és egyéb PR megjelenéseken az adott cég a legjobb színben tűnhessen fel.

Aki csak belecsöppent a börzére ugyanúgy megtalálhatta a számításait, mint aki a munkaadók kínálatát és állásajánlatait előre böngészve, több tucat helyre jelentkezve, kész statisztikákkal, úti térképpel, a meglátogatandó standok és kiállítók listájával érkezett a kiállításra. Érdemes például bejelentkezni különböző tanácsadásokra, grafológiai elemzésekre előre. Ezt viszont minél hamarabb meg kell tenni, mert a tapasztalat az, hogy 2-3 héttel a börze nyitása előtt már elfogytak a helyek. Mivel ezek 20-30 perces, ingyenes beszélgetések, nem kell tőlük a megváltást várni, vagy minden kérdésre egyértelmű választ, de támpontokat adhat gondolatainknak, a hogyan továbbnak és azt is megtudhatjuk, hogy például az írásképünk alapján milyenek vagyunk és elcsodálkozhatunk azon, hogy ezt már mind tudtuk, vagy egészen más képet őriztünk a fejünkben magunkkal kapcsolatban eddig.

Részt lehet venni próbainterjúkon és már egyre több a virtuális interjú, amikor egy VR szemüvegen keresztül egy távoli helyen ülő HR-essel, cégvezérrel interjúzhatunk. Kipróbálhatjuk magunkat élesben, hogy hogyan is viselkedünk egy interjú szituációban amikor a “saját bőrünket” visszük a vásárra. Mindenképpen igaz az a közhely, hogy a gyakorlat teszi a mestert, így minél több ilyen lehetőséget megragadunk és sok-sok interjún veszünk részt, egyre inkább beivódik mindennapjainkba és már nem azon fogunk görcsölni, hogy vajon jó ruhát vettem-e fel, megfelelőképpen fejezem-e ki magam, arra válaszolok, ami a kérdés volt, vagy egészen más fele terelem a témát, vajon elég jó vagyok-e, hogy engem válasszanak, mert sokkal lazábbak és természetesebbek leszünk ilyen szituációkban.

Ami szintén remek alkalom az a különböző workshopokon (melyek évről évre színesebbek és interaktívabbak) és előadásokon való részvétel. Ide a progamszervezők igyekeznek olyan hiteles embereket, cégek képviselőit meghívni, akik ismertek és előadásaikba, workshopjaikba becsempészik a valóságot és nem csak azért jelennek meg, hogy híveket szerezzenek maguknak. Persze önáltatás lenne azt gondolni, hogy azért vannak ott kizárólag, hogy a mi saját boldogulásunkat, munkakeresésünket, tanulásunkat elősegítsék, nyilvánvalóan a saját brandjüket, szolgáltatásaikat, termékeiket minél szélesebb körben szeretnék terjeszteni. Ezért van az, hogy nagyon eredeti, magvas gondolatokat csak ritkán hallani ilyen szimpóziumokon, azt a fizetős alkalmakra tartogatják, de azért elejtenek egy-két gondolatébresztő morzsát, amiből saját munkát belefektetve tanulhatunk. Ha elég sok ilyenen részt vesz az ember akkor leszűrhet trendeket, tendenciákat, melyek jellemzőek a piacra és saját szolgáltatásait, kommunikációját tudja fejleszteni az itt elhangzottak alapján.

 

Nem mellékes az sem, hogy ilyen alkalmakon össze lehet futni régi kollégákkal, barátokkal, volt évfolyamtársakkal, építeni lehet a kapcsolatrendszerünket, újra bekerülhetünk a körforgásba, ha eddig nem nagyon foglalkoztunk ilyennel. Mindenképpen része annak, hogy az ember olyan karriert futhasson be, amilyet szeretne, de semmiképp ne gondoljuk azt, hogy mindenható és itt fog eldőlni minden. A megfelelő helyen kezelve minden állásbörze remek fejlődési és tanulási lehetőség.